1. fejezet

1. fejezet

- Ellie! Ellie ébredj! - hallottam mellőlem valaki hangját. -Elena Nora Davis az isten szerelmére délután fél 2 van!

- Nem érdekel - morogtam artikulátlanul és a takarómat magam után húzva átfordultam a másik oldalamra.

- Megbeszéltük, hogy 1 órára kész leszel. Fél órája keltegetlek már - fordított maga felé ébresztőm aki nem volt más mint legjobb barátnőm Brittany - Mit csináltál az éjjel?

- Divatbemutatót néztem.

- Igazad van sokkal jobb anorexiás modelleket nézni, ahogy végigbotladoznak a kifutón, mint kialudni magad és esetleg elkészülni a megbeszélt időpontra. - ez annyira...Brittanys

Jobb szememet félig kinyitottam és bár nagyon fáradt voltam mégis el kellett nevetnem magam barátnőm arcát látva.

- Csak, hogy tudd a divatbemutató Londonban volt ráadásul Cara is végigvonult rajta - magyaráztam.

-Sokkal többet foglalkozol Angliával, mint maguk az angolok. Elena vérbeli Amerikai vagy, miért olyan fontos neked az az ország? - rázta meg a fejét rosszallóan és mindkét kezét a csípőjére tette. - Várj, inkább ne is válaszolj. Úgyis tudom, hogy csak annyit mondanál, hogy "Ők annyira kifinomultak és intelligensek, imádom a történelmüket és az építészetüket, hihetetlenül tehetséges emberek születtek ott és biztos vagyok benne, hogy ha kicsit utánuk néznél te is szerelmes lennél Angliába."

Most már éberen és ülve figyeltem barátnőmet ahogy, erősen affektálva, össze vissza mutogat és elvékonyított hangon utánoz engem.

- Hé! Én nem így beszélek! - védtem magam nevetve.

- Ó, dehogynem. 

- Jó, oké, lehet, hogy egy kicsit mégis - bólogattam elfojtva a mosolyomat. - Na és mi a terved mára?

- Elmegyünk kicsit felfrissítjük a ruhatáradat.

- Csak az enyémet? És a tiéddel mi lesz?

- Tudhatnád Elena, hogy én mindig naprakész vagyok - kacsintott és gyorsan sarkon fordult, majd mielőtt kilépett volna a szobából visszanézett. - 30 perced van elkészülni! Kint várlak.

Mosolyogva bólintottam, már a csukott ajtónak és lassan feltápászkodtam. Ekkor vettem észre, hogy a tegnapi ruhámban aludtam el és még a sminkemet sem mostam le, emiatt pedig úgy néztem ki mint egy hajléktalan aki 4 napja nem fürdött.

Odasétáltam a tükrömhöz, de a látvány a vártnál is rosszabb volt. Tüzetesen megvizsgáltam az arcomat, de inkább elfordultam mert egyszerűen nem bírtam magamra nézni.

- Jobban szeretem a táskákat a gardróbomban, nem a szemem alatt.. - morogtam saját magamnak.

A szemeimet a falamon lógó Eltany ( Elena és Brittany ) képre vezettem és elmosolyodtam. Brit mindig itt van velem, még ha akarnám se tudnám lerázni. 15 éve a legjobb barátnőm és bár a személyiségünk különbözik, mégis kiegészítjük egymást.

 Külsőre szinte teljesen egyformák vagyunk emiatt sokan hisznek minket ikreknek (illetve amiatt is, amiért ugyanazon a napon és ugyanabban az évben születtünk), de mi tudjuk a legjobban, hogy egyáltalán nem hasonlítunk. Hálás lehetek neki, hogy bármi van itt van mellettem!
A faliórámra vezettem a tekintetem és elhúztam a számat. A nagy nosztalgiázás közben már 7 perc el is telt a készülődési időmből, és ahogy barátnőmet meg a pontosságát ismerem, ha csak 1 percet kések akkor is simán itt hagy.
Kikészítettem az ágyamra az aznapi ruhámat és gyorsan bementem a fürdőmbe készülődni.

- 22 perc múlva -

Éppen a bal lábamra húztam fel a sarumat amikor meghallottam ahogy Brit számol visszafelé.
- Ez a csaj nem lacafacázik.. - gondoltam és fél lábon ugrálva a lehető leggyorsabban indultam lefelé.
Útközben belerúgtam a küszöbbe, lefejeltem egy a falra kirakott fényképet és próbáltam feloperálni magamra a másik lábbelimet miközben egyre csak a felerősödő visszaszámlálást hallottam.
- 3, 2..
- ITT VAGYOK! - ordítottam lihegve, de még mielőtt megállhattam volna előtte, megbotlottam a saját lábamban és elvágódtam előtte.
- Rendben - mondta és mint aki nem is vette észre, hogy ott fekszek a földön, egyszerűen kikerült.
- Köszönöm a segítséget, igazi jó barát vagy - sziszegtem és a könyökömet dörzsölgetve felálltam majd elindultam utána.
Brittany-t csak a kapunkon kívül értem utol, ahol a kerítésünknek nekidőlve türelmetlenül várakozott.
Gyorsan bezártam gondosan ügyelve arra, hogy semmit ne hagyjak ki, majd a riasztó bekapcsolása után indulhattunk is.
- A szüleid még mindig nincsenek itthon? - kérdezte
- Nem, - sóhajtottam - csak 1 hét múlva érnek haza.
- Mit is mondtál hol vannak?
- Nyaralnak.. - motyogtam - Hiányzik Ruth. - bukott ki belőlem.
Ruth volt 13 éves koromig a dadám. Anyám helyett anyám volt és amíg a szüleim üzleti úton voltak (vagy csak távol akartak lenni tőlem) mindig velem volt. Persze akkor is amikor a apuék csodák csodájára itthon voltak. Többet foglalkozott velem mint bárki ezen a világon..ami elég nagy szégyen a szüleimre nézve.
- Elhiszem. - szorította meg a kezem barátnőm és elmosolyodott. - De tudod, hogy mi mindig szívesen látunk, amikor Sasha-ék külföldön vannak. Anya megmondta, hogy ilyenkor nálunk is lakhatsz.
- Tudom. És köszönöm. Hihetetlenül hálás vagyok. - mondtam Britnek és egy jó szoros ölelés után folytattuk utunkat a bevásárlóközpont felé.

- 2 óra, 15 bolt és 8 szatyor ruhával később -

- Úristen! - loholtam be a konyhába - Vízre van szükségem!
- Elszoktál a Brittany-féle vásárlástól igaz? - ült le mellém nevetve barátnőm és ő is kivett egy palackozott vizet a hűtőből.
- Szerintem elrakom ezt a tömérdek ruhát a gardróbomba, bedőlök az ágyamba és többet fel sem kelek. - bizonygattam és nagyokat kortyolva kiittam az üveg tartalmát. - Létezik, hogy a szatyrok súlyától meghúztam a hátam? - kérdeztem nevetve.
- Nem valószínű - mosolyodott el Brit is. - Deee..
- Deee..? - kérdeztem vissza rosszallóan. - Brittany Evans ez túl hosszú, de volt, mit tervezel?
- Ne nagyon tervezz ma estére semmit mert..
- Mert?
- Bulizni megyünk.


Hát ez lett volna az első rész. 
Én nem vagyok vele teljesen megelégedve, de remélem azért nektek elnyeri a tetszéseteket. A következő fejezetben már Louis is felbukkan tehát nem kell rá olyan sokat várni. Szerintem már holnap elkezdem írni a második részt, de lehet, hogy csak 2 nap múlva fogom tudni hozni. Még nem tudom.
Köszönöm szépen az eddigi 2 feliratkozót, remélem ez a jövőben majd egy kicsit gyarapodni fog.
Hálás lennék ha írnátok pár kommentet és kifejtenétek a véleményeteket. Hideg és meleg is jöhet egyaránt.
Nagyon köszönöm annak aki ezen a blogon is követi az írásaimat..imádlak titeket!:)
Kisses
nicole xxx